Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete

Program

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének PROGRAMJA

A 2009 ÉS 2014 KÖZÖTTI ÉVEKRE

Program letöltése itt

A körülmények

A KKDSZ 2004. április 16-án tartotta VI. Kongresszusát, az akkori öt éves program elfogadása óta számos olyan változás történt, amely kifejezetten kedvezőtlenül befolyásolta a szakszervezetet alkotó négy szakma és a hozzájuk csatlakozó szakterületek helyzetét.

1) A kultúrának tulajdonított jelentőség, és ezáltal szerepe a társadalmi és gazdasági folyamatok alakításában – sajnálatos és elfogadhatatlan módon – csökkent.

"A demokratia csak értelmi fejlődés által válhatik a nemzeti fennmaradás önálló, hatalmas tényezőjévé; különben csak eszköz marad particuláris érdekek kezében saját romlására, s mert ő a haza, a hazának romlására" – írta Kossuth Lajos. Korunk demokráciájában nem az értelmi fejlődés erősödött, hanem a partikuláris érdekek érvényesültek a többség gazdasági és szellemi színvonalának kárára. És amíg korábban a politika a társadalom haladásában meghatározó szerepet szánt a művelődésnek, ma nincs hatékony program a kulturális egyenlőtlenség csökkentésére, de még az egyenlőtlenség növekedésének mérséklésére sem. A közönség legalantasabb igényét is kiszolgáló szórakoztató ipar és a televíziók sora egyre reménytelenebbül szigetel el széles tömegeket az egyre inkább csak „ínyencek” számára elérhető magas kultúrától.

Az elmúlt két évtizedben egyik kormány idején sem született olyan koncepció – vagy bármi más néven nevezett átfogó program –, mely ezeket az alapvető művelődéspolitikai gondokat érdemben érintette volna. Az ország éves költségvetési kiadásain belül pedig folyamatosan csökken a kultúrára szánt központi és önkormányzati források aránya.

Ebben az általános politikai helyzetben a közgyűjteményi és közművelődési intézmények szolgáltatásait nem mindig és nem mindenütt értékeli az országos, a megyei és a települési kormányzat a valóságos jelentőségének megfelelően. A támogatás régóta tartó csökkenése miatt sokszor a helyi irányítás és az állami közművelődési normatív finanszírozás együttesen sem biztosítja a törvényileg előírt feladatok ellátáshoz a legszükségesebb feltételeket. Előfordul, hogy a nemzeti értékek megőrzésére hivatott, rangos megyei közgyűjteményeket is ellehetetleníti a vármegyei önkény, a kulturális ágazati irányítás pedig tehetetlenül szemléli ezt.

2) A kultúra megítélésének kedvezőtlen változásától függetlenül általában véve csökkent a közszolgáltatások megbecsültsége.

Az „állam” nevében fellépő politikusok aláássák azoknak a tekintélyét, akik a nélkülözhetetlen állami szolgáltatásokat és azok minőségét biztosítják. Felelős kormányzati tisztségviselők elemzés, bizonyítás és minden megkülönböztetés nélkül az úgynevezett „közszférát” teszik felelőssé az ország gazdasági gondjaiért, miközben népszerűnek szánt bürokrácia-ellenes nyilatkozatokkal utalnak arra, hogy hol is lehetne karcsúsítani az egész rendszert. Mivel nem konkrétak, hanem elvileg minden szakmára és intézményre érthetőek a megjegyzések, így teljes egészében rombolják a közszolgáltatások iránti bizalmat. Az egymást követő kormányok nem támaszkodnak a közalkalmazotti intézményekre, nem védik, nem fejlesztik és nem is használják változó céljaik eszközéül ezt a szférát.

Eközben azt figyelmen kívül hagyják, hogy a közalkalmazotti szférában az elmúlt két évtizedben csökkent az intézmények száma, a támogatások értéke, a szakember gárda nagysága, és ezen kívül úgy alakul a közalkalmazotti munka világa, hogy abban egyre kedvezőtlenebb körülmények között kell egyre több feladatot ellátni.

3) A közszolgálatok és azon kívül a kultúra megbecsültségének alacsony szintjéből következik, hogy a feladatokat ellátó munkavállalók helyzete is romlott.

2007. február 19-én az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság – melynek a KKDSZ is tagja – és a kormány megállapodást kötött arról, hogy a közszolgálatban dolgozók reálbérének 2007. évi csökkenése majd a csökkent értékű bérek 2008. évi szinten tartása után 2009-től reálszinten is emelkedni fognak a keresetek. Ez lehetővé tette volna, hogy 2009-ben a közszféra munkavállalóinak átlagkeresete elérje a 2005. évi szintet. A gazdasági világválság és a magyar kormány erre adott válasza azonban azt eredményezte a közgyűjteményei és közművelődési dolgozóknak a foglalkoztatottak magyar átlaghoz képest amúgy is alacsony jövedelme és ennek megfelelően az életszínvonala tovább romlott.

Jelenleg a kormányzat további megszorító intézkedéseket tervez. A munkavállalók egzisztenciális biztonságának maradéka is veszélyben van. A döntéshozók fokozzák a munkavállalók terheit és kiszolgáltatottságát.

A fenti gondok sorának kézzel fogható megnyilvánulása, hogy

—közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszerünk számos kis községben és nem egy esetben a megyei szinten is romokban hever;

—az 1997. évi CXL. tv. kiürült;

—a közszolgálati törvény helyett a KJT módosítása fogadtatott el;

—a bérek befagyasztásra kerültek, a béren kívüli juttatások veszélyben vannak;

—a munkahelyek megszűnése fölerősödött.

—a hazai közintézményi rendszer megerősítése helyett pedig a 2008. CV. Tv. /A költségvetési szervek jogállásáról) született meg;

mindeközben szakszervezetünk az elmúlt három és fél évben eddigi történetének legnagyobb válságát élte át.

A célok

Ez az a kedvezőtlen állapot, melyben a KKDSZ-nek határozottan cselekednie kell a kultúra és a közszolgálatok társadalmi megbecsüléséért, a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények erősítéséért, valamint a munkavállalóik szakmai és jövedelmi helyzetének javítása érdekékben.

A sikeres Magyarország megvalósításának, a stratégiai célok elérésének egyik alappillére az emberi képességekbe, az „értelmi fejlődésbe” való befektetés. A versenyképes tudás, a műveltség, az ország kulturális tőkéjének erősítése ágazatpolitikai cél is, azon túl nemzetgazdasági érdek is. E célok elérésének elengedhetetlen feltétele a könyvtárak, múzeumok, levéltárak és a közművelődés intézményeinek szakmai és gazdasági fejlesztése. Az intézmények helyzetének elemzése, az ellátás színvonalának értékelése, az eredmények és a problémák feltárása, a különböző törvényi szabályozások hatékonyságának és hiányosságainak vizsgálata, mindez az elmúlt két évtizedben megvalósultnál határozottabb művelődéspolitikát, szakigazgatást, megfelelő kondíciókkal rendelkező szakintézményeket és tudományos műhelyeket követel meg.

A KKDSZ szakmai tagozataiban tömörült szakemberek sokra értékelik azokat a rangos akciókat, pályázatokat, tematikus rendezvénysorozatokat, „éveket”, melyeket a kulturális tárca irányít, és jelentős összegekkel támogat. Az egyedi ünnepek és programok azonban kiemelkedő hasznuk ellenére sem pótolják az intézmények szakmailag megalapozott, céltudatos és rendszer-szerű fejlesztését. Különös figyelmet érdemelnek ebben az ország egészét és a területeit összekötő megyei intézmények.

A szakmai feladatellátás színvonalának és rendszerének fejlesztése megköveteli a gazdasági körülmények javítását is. Ennek nem az egyetlen, de legfontosabb feltétele a közgyűjteményi és közművelődési normatív állami hozzájárulás határozott bővítése.

Szakmai előrelépés mindemellett csak a közgyűjteményi és a közművelődési szakemberek jövedelmi viszonyainak és életminőségének javításával, a rendszerben foglalkoztatottak szociális és munkához kötődő feltételeinek vonzóbbá tételével lehetséges.

A KKDSZ meghatározóan fontos célja tehát, hogy segítse a kultúra társadalmi szerepének erősítését, ezen belül azt, hogy mind a közgyűjteményi és közművelődési intézmények, mind e szakmák dolgozói érdemben, közmegbecsülésben és minőségi szinten tehessenek eleget társadalmi feladatuknak és törvényben előírt kötelezettségeiknek.

A KKDSZ kormányzatnak a szakterületekhez való jelenlegi tartózkodó viszonya helyett érdemi és sokoldalú együttműködésre törekszik, közösen elfogadott fejlesztési programok kidolgozását és végrehajtását kívánja elősegíteni. Szándéka, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, az önkormányzatok szövetségeivel, a szakmai szervezetekkel és intézetekkel közösen hozzájáruljon szakmai stratégia létrehozásához és érvényesítéséhez. De ilyen tartalmú sikeres együttműködés hiányában is ebbe az irányba mozgósítja a szakszervezet az erőit.

A közgyűjteményi és a közművelődési intézményekben őrzött, gondozott, fejlesztett javak és emberi képességek a nemzeti kincs szerves, kiemelkedően fontos részét képezik. Meg kell akadályozni ennek további eltékozolását és tenni kell hatékonyabb hasznosításáért!

A feladatok

I. A KKDSZ A TELJES MAGYAR KÖZGYŰJTEMÉNYI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI RENDSZERT ÁTFOGÓ ÉRDEK- ÉS ÉRTÉKVÉDELMI MUNKÁJÁNAK MEGÚJÍTÁSA

1. A KKDSZ továbbra is szorgalmazza a közszolgálati reformot, amely a közszolgálatok társadalmi helyzetének rendezéséhez és javításához elkerülhetetlenül szükséges, ezért mindent törvényes eszközzel elősegíti és követeli a reform bevezetését.

2. A KKDSZ legfontosabb feladata

—   a bérek és juttatások megóvása, s az elérhető bérfejlesztések kiharcolása;

—   a közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszer, s ezáltal az intézményekben dolgozók munkahelyeinek megmentése;

—   szigorú szakmai normákon alapuló, kiszámítható, stabil közgyűjteményi és közművelődési tevékenységi rendszeren belül a dolgozók foglalkoztatásának, szükség szerint újra foglalkoztatásának biztosítása a nemi, kisebbségi, életkori diszkrimináció teljes megszüntetésével;

—   fellépés a közgyűjteményi és közművelődési munkavállalók állandó riogatása, valamint az értelmetlen át- és kiszervezések, privatizációk sorozata ellen.

3. A KKDSZ megvalósítja a kulturális alapellátási szakmában dolgozók teljes körének védelmétaz érdekegyeztetés országos és helyi szintjeinek megerősítésével. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges a szervezettség radikális növelése.

— a képviselt ágazatokban dolgozók 80-90 %–ának bevonása a KKDSZ tagjainak körébe;

— a túlnyomórészt kis létszámú intézményekben dolgozók védelme érdekében megyei/kerületi szakmaközi alapszervezetek létrehozása;

— regionális KKDSZ-irodák létesítése.

4. Elő kell segíteni és meg kell szervezni a közintézményi szférából át- és kiszervezett közgyűjteményi és közművelődési intézményekben, szervezetekben (nonprofit gazdasági társaságok, egyesületi intézmények) dolgozó kollégáink érdekeinek védelmét, az érintett országos szakmai tagozatokban külön munkacsoportokat, a tagozatok közreműködésével országos konferenciát szervezve e munka előbbre vitele érdekében és e területen is kialakítva a KKDSZ stratégiáját.

5. Törekedni kell arra, hogy a megyei múzeumok, levéltárak, könyvtárak, megyei művelődési központok fenntartásában a jelenleginél lényegesen nagyobb részt vállaljon a központi költségvetés; a közigazgatási reform során ezen intézmények kerüljenek közvetlenül állami fenntartásba.

6. Mindezek érdekében a KKDSZ állandó együttműködést, ha szükséges napi kommunikációt alakít ki

—    a mindenkori kulturális tárcával, kiemelten a tárca közgyűjteményi és közművelődési feladatokat ellátó államtitkárával, illetékes főosztályaival, osztályaival;

—    az önkormányzati ügyekkel foglalkozó szaktárcával;

—    a munkaügyi feladatokkal foglalkozó szaktárcával;

—    a Foglalkoztatási és Szociális Hivatallal és a regionális munkaügyi központokkal;

—    a Szenior Foglalkoztatási Szövetséggel;

—    a Pénzügyminisztériummal;

—    az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságával;

—    az önkormányzati szövetségekkel;

—    a Fővárosi és a megyei önkormányzatokkal.

7. A KKDSZ következetesen erősíti jelenlétét, közreműködését, tekintélyét a közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszerekkel összefüggő valamennyi szakmai kérdésben, problémában, fejlesztési irányban.

Ennek érdekében

—    megalakítja és intenzíven működteti a KKDSZ Országos Szakértői Tanácsát;

—    állandó és konkrét feladatokban realizálódó együttműködési formákat alakít ki valamennyi közgyűjteményi és közművelődési szakmai szervezettel;

—    a KKDSZ országos tagozatai rendszeres működésükkel segítik a KKDSZ szakmai munkájának erősödését.

—    A KKDSZ bekapcsolódik minden olyan döntéshozó grémium, kuratórium és szakmai kollégium munkájába, amely a közgyűjteményi és közművelődési intézmények és szervezetek szakmai és szervezeti tevékenységét szolgálja, vagy segítheti;

8. A KKDSZ országos és helyi érdekvédelmi munkáját a magyar szakszervezeti mozgalommal való összefogásban, elsősorban a SZEF tagjaként, országosan és megyei, helyi szinten fejti ki

—    aktívan vesz részt a SZEF döntéselőkészítő, döntéshozó munkájában és a SZEF akcióiban;

—    horizontális együttműködést alakít ki a SZEF egyes tagszakszervezeteivel, úgymint: Pedagógusok Szakszervezete, Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete;

—    helyzetéből adódóan közvetítést vállal a SZEF és az ÉSZT között, különös tekintettel az által képviselt intézményrendszer szakmai munkatársait (könyvtárosok, közművelődési szakemberek, régészek, néprajzkutatók, történészek, zoológusok) képző intézmények szakszervezetével (FDSZ) fönntartandó kapcsolatra.

II. A KKDSZ SZERVEZETTSÉGÉNEK, SZERVEZETI EGYSÉGÉNEK HELYREÁLLÍTÁSA

1. A KKDSZ megerősíti valamennyi tisztségviselője szakszervezeti státuszát megbízólevelek kiadásával és a tisztségviselők munkaadóinak, feletteseinek központi értesítésével.

2. A KKDSZ működőképessé és állandóan elérhetővé teszi információs és jogsegélyszolgálatát; bővíti és fejleszti a jogsegélyszolgálat működését, felújítja a honlapot, mind formai megjelenés korszerűsítésével, mind az információk általános frissítésével; a KKDSZ által képviselt ágazatokra vonatkozó valamennyi — szakmai és munkaügyi — jogszabályt hozzáférhetővé teszi a honlapon.

3. a KKDSZ-t alapító négy nagy szakmán kívül biztosítani kell a szakszervezethez csatlakozott valamennyi szakma képviseletét a KKDSZ döntéshozó testületeiben; az Országos Elnökség ülésein e szakmák is vehessenek részt tanácskozási, véleményezési és javaslattevő joggal.

4. Az elnök, az alelnökök és az elnökség tagjai állandó kapcsolatot tartanak azokkal a megyékkel, azokkal az intézményekkel, ahol a legsúlyosabb gondok mutatkoznak (létszámcsökkentési, átszervezési tervek, a szakszervezet működésének akadályozása); kezdeményezik és vezetik az egyeztető tárgyalásokat, előkészítik a megegyezéseket.

5. A KKDSZ felszámolja munkatársi, tisztségviselői és információs hiányosságait, ezen belül megerősíti a KKDSZ Központi Irodája munkatársi gárdáját, mely szakszervezet tagjainak állandóan hozzáférhető információs központjává válik és rendezvényeinek is otthona;

6. A KKDSZ meglévő szervezeti formáin, testületein kívül, e testületek szervezésében évente legalább egy alkalommal összehívja a KKDSZ Országos Értekezletét, fórumot biztosít a közgyűjteményi-közművelődési nonprofit Kft.-k, egyházi közgyűjteményi-közművelődési intézmények, közgyűjteményi-közművelődési civil szervezetek; megyei közgyűjteményi és közművelődési intézmények igazgatóinak, a KKDSZ-szel együttműködő szakszervezetek tisztségviselőinek.

7. Újra kell alakítani a szakszervezet alig létező nemzetközi kapcsolatait, információt és tapasztalatot szerezve külföldi társszervezetektől, a törekvéseinkhez megerősítést keresve az összefogásban;

8. A KKDSZ valamennyi tisztségviselője törekedjen a KKDSZ megújulásával és hatékonyságával kapcsolatos elvek széleskörű megvitatására, az információk gyors terjesztésére és mindezekkel összefüggésben a KKDSZ taglétszámának radikális növelésére.

A KKDSZ VIII. Kongresszusa felszólítja a KKDSZ a jelen program végrehajtására kötelezett testületeit és tisztségviselőit, hogy rövid idő alatt és teljes intenzitással végezzék el feladataikat.

Budapest, 2009. április 8.

                                                                           A KKDSZ VIII. Kongresszusa

A KKDSZ VI. Kongresszusán (2005. október 3.) elfogadott program-kiegészítés
letöltés

„Érdekképviseleti kultúrával
a kultúra érdekeiért”

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ)

PROGRAMJA

2004-2009

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete tevékenységének középpontjában az előttünk álló években is – a megalakulásunk óta eltelt 15 évet felölelő időszak hagyományainak megfelelően – az érdekkörünkbe tartozó intézményekkel, szervezetekkel jogviszonyban álló munkavállalók érdekvédelmét, bér- és jövedelmi viszonyainak javítását, a foglalkoztatási biztonságuk erősítését szolgáló következetes munka áll.

A KKDSZ tizenöt éves hagyományainak megfelelően – a kultúra össztársadalmi beágyazottságából, társadalomformáló szerepéből kiindulva – megkérdőjelezhetetlen szereplője a munka világának, minden társadalmi, gazdasági és szociálpolitikai ügynek.
A KKDSZ érdekképviseleti, érdekérvényesítési tevékenységének hatékonyságát csak a szociális párbeszéd országos és ágazati intézményeinek továbbfejlesztésével lehet növelni. Ennek elengedhetetlen feltétele a magyarországi szociális párbeszédben érintettek jelenlegi jogosítványainak átfogó felülvizsgálata, a közszféra sajátos területére érvényes valódi munkáltatói képviseleti jogok gyakorlásához szükséges jogi feltételek megteremtése.
A KKDSZ az ország legújabb kori történelmének meghatározó fordulópontjaként értékeli, és segíti az Európai Unió jogi, szociális és közgazdasági működési rendjébe való integrálódásunk folyamatát, amely folyamat belátható időn belül el kell, hogy vezessen a társadalom egészének felzárkózásához, a jóléti rendszerváltáshoz.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk rövid időn belül kikényszeríti az ország versenyképességének fejlesztését, az új gazdasági, jogi környezethez való rugalmas reagáló-képesség megteremtését, a magyar közigazgatás reformját. A reform során a közigazgatási rendszer elemeinek a kulturális ágazatot érintő vetületeiben a KKDSZ-nek offenzív és konstruktív stratégiával kell rendelkeznie. A KKDSZ a XXI. századi Magyarország jövője szempontjából kitüntetett jelentőségű eseményként kezeli hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz, és minden lehetőséget, fórumot megragadva segíti szakszervezeti tisztségviselőinket, a kulturális intézmények munkavállalóit az uniós ismereteik bővítésében, biztonságuk megerősítésében.
Középtávú szakszervezeti politikánk meghatározó területe legyen, hogy ágazati érdekképviseletünk szakmai fórumai épüljenek be az ország egészét érintő életminőség-fejlesztő programok kimunkálásába, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv részeként a kulturális intézmények, szervezetek tevékenységei a közművelődési aktivitás eredményei egy megújuló, modern, szociális jogállam közszolgáltatási rendszerének társadalom építő bázisát képezzék.

Mindezen célkitűzéseinek megvalósításában, a különböző társadalompolitikai kérdésekben való közvetlen, vagy közvetett közreműködésünknek a közgyűjteményi és közművelődési ágazat munkavállalóinak és nyugdíjasainak érdekeit, egzisztenciális és szociális biztonságának javítását, tisztességes megélhetését kell szolgálnia.

I.
A KKDSZ foglalkoztatáspolitikai célkitűzései

A KKDSZ foglalkoztatáspolitikai céljai megfogalmazásakor az 1997. évi CXL sz. törvény által megfogalmazott feladat-ellátások szakmai teljesítéséhez szükséges feltételekből, a KKDSZ IV. kongresszusa programjának időszerű feladataiból, a magyar szakszervezeti mozgalom szereplői által aktuálisan megfogalmazott célokból, és az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai irányelveiből, a kultúra társadalmi szerepének felértékelődéséből indul ki.

Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai irányelvei a munkaképes lakosság foglalkoztatási szintjének dinamikus növelését, a munkanélküliség visszaszorítását szorgalmazzák. Az 1997. évi CXL. sz. törvény (a kulturális alaptörvény) végrehajtása a kulturális alapfeladat-ellátás bővítését, szakszerűségének erősítését, és a feladat-ellátásban résztvevők számának növelését igényli. A magyar szakszervezeti közélet pedig a munkaidőalapok csökkentésének megteremtését (38 órás munkahét, új fizetett munkaszüneti napok) tűzte maga elé. Mindezek figyelembe vételével szakszervezetünk foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseit reálisan megalapozott, hangsúlyosan fejlesztő programként kezeli.

A KKDSZ a közkultúra társadalom-építő szerepének, az ország kulturális, és művészeti értékeinek bemutatásához, fejlesztéséhez fűződő állami szintű fejlesztési kötelezettségek kiterjesztését szorgalmazza. A társadalmi szabadidő-alapok bővülésének számbavételével ezek olyan reális célkitűzések, amelyek az érdekkörünkbe tartozó intézmények, feladatellátó szerveződések megerősítését, valamint a közkultúrában foglalkoztatottak számarányának a fokozatos növekedését követelik meg.
A prognosztizált társadalmi szükségletek számbavételében a KKDSZ épít a NKÖM vezetésének szakmai prioritásaira. A rövidtávú pénzügyi, finanszírozásbeli feszültségek ellenében minden rendelkezésre álló eszközzel védelmezi a szakmai feladatellátáshoz, a művelődés háttér-feltételeihez kötődő foglalkoztatási viszonyok megőrzését, megakadályozza a létszámcsökkentéseket, az intézménybezárásokat, az olcsó és hatékony állam ideájába bújtatott monetáris alapú restrikció érvényesülését, az erre irányuló finanszírozási, államigazgatási modell elfogadását.
A KKDSZ, tiszteletben tartva a foglalkoztatási jogviszonyok egyenlőségének Európai Uniós elvét, a kulturális feladatellátás megvalósításának formái közül a közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyok megőrzését tekinti elsődlegesnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elutasítja az indokolt esetekben (pl. csökkent munkaképesség, gyermek vagy hozzátartozó gondozása stb.), vagy a szakmai feladatellátás jellegéhez igazodó, minőségének javítását elősegítő más, és – a helyi szakszervezettel egyeztetett esetekben – egyéb, atipikus formák (részmunkaidő, távmunka) eseti alkalmazását. Ennek azonban feltétele, hogy az így foglalkoztatottak időarányos jövedelme feleljen meg a teljes munkaidős foglalkoztatás esetén kialakult béreknek, az atipikus formák ne irányulhassanak a teljes munkaidős munkahelyek „kiváltására”. Elfogadhatatlannak ítéljük és elutasítjuk azokat az intézményfenntartói törekvéseket, amelyek a kulturális alapellátó szolgáltatásokat piacosítani akarják, amelyek a fenntartói kulturális feladatellátó felelősség alól kibújva vállalkozási vagy közhasznú formában kívánják megoldani azt.
A KKDSZ minden törvényes eszközt felhasználva arra törekszik, hogy a közgyűjteményi, közművelődési feladatellátás társadalmi igényeinek, minőségi elvárásainak megfelelő intézményi hálózat hosszú távon is megmaradjon.
A KKDSZ a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint működő kulturális szervezeteknél a foglalkoztatáshoz, illetve a munkaviszonyhoz kötődő jogok, a jövedelmi és szociálpolitikai juttatások mértékének szabályozását elsősorban Kollektív Szerződések útján látja biztosítottnak. A helyi szakszervezeti élet megerősítésével, támogatásával biztosítani kívánjuk, hogy az ezen munkahelyeken dolgozókra ugyanolyan mértékű és tartalmú foglalkoztatási garanciák legyenek érvényesek, mint amilyeneket a közalkalmazotti, közszolgálati foglalkoztatás nyújt.
A KKDSZ társadalompolitikai és foglalkoztatáspolitikai szempontból is aktívan támogatja azon szakszervezeti törekvéseket, melyek az általános munkaidő csökkentésére, a fizetett ünnepek, munkaszüneti napok számának növelésére és a túlórában történő munkavégzés szabályainak szigorítására irányulnak. Mindezekkel összefüggésben azonban a leghatározottabban kiáll a társadalmi szabadidő növekedésével arányos foglalkoztatás-bővítés mellett, mindenekelőtt a szabadidőben szolgáltatásokat végző kulturális alapintézményekben, és az egyéb szabadidős szolgáltató szektorokban is.
A KKDSZ nyomatékosan felhívja az intézményvezetők, intézményfenntartók (mint tényleges és lényeges munkavállalói jogok gyakorlóinak) figyelmét a fokozódó önkizsákmányolás veszélyeire, a jogszerűtlen túlóráztatások megszüntetésére, a biztonságos és törvényes munkavégzés szabályainak betartására és betartatására. Ugyanakkor partnerként együttműködik a minőségi szolgáltatásokhoz szükséges szervezetfejlesztésekben, a munkaidőalapoknak a korszerű ergonómiai rendszereken alapuló kihasználásában, a munkateljesítmények, az eredményesség mérésének és értékelésének, a szakmai feladatellátás létszám és egyéb feltételeinek, normatíváinak kidolgozásában, de cserébe elvárja az ezen teljesítményekkel arányos erkölcsi és anyagi elismerések megteremtését, és a szakszervezeti részvételnek e folyamatokba történő beépítését is.
A kulturális alapellátás szakmai követelményeinek, színvonalának megtartása érdekében a KKDSZ változatlanul megköveteli a közalkalmazotti, közszolgálati vezetői körre vonatkozó képzettségi, pályáztatási előírások és követelmények érvényesítését. A kulturális alaptörvény vonatkozó rendelkezéseinek módosítására tett javaslataival el kívánja érni ezek érvényesítését a MT. hatálya alá tartozó intézményekre és munkavállalókra, feladatellátókra vonatkozóan is.
A KKDSZ eddigi határozataival, döntéseivel összhangban szorgalmazza, és aktívan támogatja a 2002. évi kormányprogram részét képező egységes közszolgálati törvény mielőbbi megalkotását, és a szükséges többletforrások megteremtésével együtt járó mielőbbi bevezetését. A törvényalkotás folyamatában a közszolgálat szakágazatainak egységes elveken nyugvó megbecsülését, bérezését, az egyes szakterületek sajátosságainak, a speciális szaktudásnak, a szakmai többletteljesítményeknek elismerését és az elismerés garanciális elemeinek megteremtését várjuk.
A KKDSZ-től nem idegen a központi bérfinanszírozási, az ágazati feladat finanszírozási és az intézményfenntartói körhöz kötődő működési-, költségfinanszírozási rendszer bevezetésének kimunkálása. Az intézményhálózat fenntartásához kötődő lokális, a tevékenységek tartalmához, minőségéhez szervesen kapcsolódó ágazati, szakmai irányítási felelősség, valamint az állami foglalkoztatáspolitika, s a kultúra iránti össztársadalmi felelősség így inspiratív, dinamikus egységet képez, kohéziót teremt. Ezen finanszírozási formán keresztül láthatóvá válik a valódi munkáltató, követhetővé az intézményfenntartói (helyi társadalmi) elköteleződés, és valódi tárgyalási-, illetve párbeszéd-pozícióba kerülhetnek a valódi szociális partnerek.

II.
A KKDSZ bér- és szociálpolitikája

A KKDSZ ragaszkodik az egységes alapelveken nyugvó háromelemű közszolgálati bérrendszer kidolgozásához, a kulturális közfeladatok ellátását végzők jövedelmi viszonyainak az EU-s átlaghoz való felzárkóztatásához. Olyan bérfejlesztési automatizmus rendszerének a megteremtését igényli az egységes közszolgálati törvénytől, amely megerősíti és karbantartja a feladatellátás intézményesült kereteit, formáit és szerkezetét, és egy átlátható ütemezésű bérfelzárkóztatási program keretében teljes körűen korrigálja a tárgyévi tényleges infláció miatti reáljövedelem-vesztést, és biztosítja a jövedelmek GDP-arányos növelését. A KKDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a bértábla kezdő bértétele (A1) törvényben rögzített módon a mindenkori minimálbér legyen. A KKDSZ elvárja a diplomás minimálbér jogintézményének törvényi megteremtését és mértékének a minimálbér kétszeres mértékében való meghatározását.
A KKDSZ eddigi elveivel összhangban a közalkalmazotti illetve a későbbi közszolgálati bértábla besorolási értékeket és a pótlékalapokat, törvényi garanciával rendelkező illetmény-minimumként kezeli. A bérekhez, jövedelmekhez, szociálpolitikai juttatásokhoz kapcsolódó munkahelyi, intézményfenntartói, területi, ágazati – KKDSZ tisztségviselőkkel megkötött – megállapodások mindenütt a minőségi és a teljesítményelvű normák alkalmazásának módját, az ellenőrizhető megvalósítás formáit kívánják megvalósítani! Szakszervezetünknek is eminens érdeke, hogy a helyileg megteremtett többletek mindenütt a minőségi munkát, hatékonyságot, a szakmai eredményességet szolgálják.
A KKDSZ a közalkalmazotti, valamint a kulturális feladatellátásban közreműködő valamennyi munkavállaló általános bérfelzárkóztatása mellett elengedhetetlennek tartja a köztisztviselői körre kiterjedő bér jellegű juttatások és egyéb béren kívüli ellátások kiterjesztését erre a munkavállalói körre is. Ezek közül a ruházati költségtérítés, az étkezési hozzájárulás, a nyugdíj és/vagy egészségpénztári tagdíjhoz történő hozzájárulás, az állami kezességvállalással igényelhető lakásvásárlási, felújítási hitel általános bevezetése és központi finanszírozása a legfontosabb.
A KKDSZ a kulturális intézményrendszer egészében a kötelező és egyéb pótlékok rendszerének bővítése mellett a ténylegesen elvégzett feladatok mennyiségének, minőségének és értékének arányos és egyensúlyos elismerése érdekében a differenciált pótlékrendszer megvalósításáért, a túlmunkák, a készenléti és ügyeleti munkák teljes körű díjazásáért küzd. Követeli, hogy az ágazati pótlékrendszer általános bevezetésének költségvetési fedezetét a központi forrásokból biztosítsák. Ennek elmaradása esetén a helyi béralkuk során kell érvényesítenünk a rendszer elismerését, az intézményi kollektív szerződésekben kell rögzítenünk a pótlékok szabályozását.
A KKDSZ szociálpolitikai célkitűzéseit a közszolgálati szféra meghatározó szakszervezeti konföderációjának, a SZEF-nek tagjaként, a SZEF-fel egyeztetett módon, ezen célkitűzésekkel összhangban határozza meg.
Anyagi eszközeink, forrásaink bővítésével összhangban meg kell reformálni a KKDSZ szociális, segélyezési és üdültetési szolgáltatásait, ezek hatékonyságát, gyorsaságát és átláthatóságát. Ennek érdekében ismét létre kell hozni az Elnökség mellett függetlenül működő Szociális és Segélyezési Bizottságot, amelynek jogkörét a szakszervezet vagyongyarapodása által létrehozott önálló üdültetési képességünk megteremtése után ki kell bővíteni ezzel a feladatkörrel is. A bizottság működési, döntési rendjét a KKDSZ Ügyrendjében kell szabályozni.
Újra kell éleszteni, tovább kell fejleszteni mindazon szolgáltatások, kedvezmények rendszerét, amelyeket a szakszervezeti tagság alanyi jogon, önköltségesen vagy kedvezményesen vehet igénybe (jogi képviselet, jogsegélyszolgálat, KKDSZ Akadémia képzései, üdültetés, az intézmény- és rendezvény-látogatások bővített lehetőségei, a tagkártyához kapcsolódó vásárlási, szolgáltatási kedvezmények ismételt megteremtése, biztosítás stb.).
Az alapszervezeteknél maradó, saját hatáskörű pénzeszközök felhasználásának, a gazdálkodás átláthatóságának, számviteli, anyagi felelősségi körének szabályait a KKDSZ Ügyrendjében a hatályos törvényi előírásoknak megfelelően újra kell szabályozni.

III.
A KKDSZ céljai a kulturális alapintézmények, a tevékenységük működtetési feltételrendszerének fejlesztésében

A KKDSZ a IV. kongresszusán elfogadott célkitűzéseit megelőzően is kezdeményezője, éltetője volt a közszolgálati szektor modernizációjának, a korszerű, az ésszerű és a szolgáltatói ágazatok szakmai tevékenységével konzisztens méretekben és feltételekkel, hatékonyan működtetett állami és önkormányzati szak és közigazgatási, szolgáltató intézményrendszer megteremtésének, és ezzel összefüggésben az államháztartási reformnak is. A KKDSZ a világ legnagyobb közszolgálati szakszervezeti szövetsége (PSI) és az Európai Közszolgálati Unió (EPSU) irányelveivel, a SZEF III. kongresszusának határozataival összehangoltan segíti a minőségi teljesítményelvű feladatellátást és a megvalósításához elengedhetetlenül szükséges minőségi munkakörülmények, a munkaképesség-megőrző és megtartó munkafeltételek megteremtését.
A KKDSZ a kulturális, szakmai ellátórendszer megőrzésének szem előtt tartásával kifejezi együttműködési készségét a közigazgatás struktúrájának modernizációjában. Elvárja, hogy a közigazgatás minden szintjén tisztázódjanak a hatáskörök, az ezekhez kapcsolódó térségi, helyi döntési kompetenciák, s a hozzájuk rendelt források. Az önkormányzatiság elvének tiszteletben tartásával érdekünk a közigazgatás ésszerűtlen széttöredezettségének megszűn&eacu